Amikor kislány voltam, sok időt töltöttem nagymamám varrodájában - ami történetesen egy hatalmas konyha leválasztott része volt. Kezembe vettem a szebbnél szebb kelméket, magamhoz próbáltam a nekem tetsző ruhákat, és bújtam a divatlapokat. Közben persze láttam a szabás, fércelés, vasalás műveletét. Babaruhákat barkácsoltam (persze a legtöbbet nem fejeztem be), ruhaterveket rajzoltam, gombokból láncokat fűztem. Aztán később Burda szabásminták alapján varrogattam, de az egyszerűbb modelleket anélkül is el tudtam készíteni. És hát időről időre kibújt beblőlem a ruha imádat, ami nálam nem egyenlő a vásárlás imádattal. (Na jó, néha azért az sem olyan nagy baj!)
Mostanában egy hang azt mondogatja, hogy próbálkozzak vele - örömöm lelném benne, mivel a jelenlegi munkámat már nagyon rutinból végzem, és hát nem túl nagy lelkesedéssel.
Elkezdtem tehát rajzolni tanulni (a netről vett leckékből). Bizsut készíteni. Kislányomnak topot összerakni. Van néhány tervem is, amelyek közül egyet már felraktam a Garmz-ra. Ugyan javításra visszaküldték, de ez nem szegte kedvemet, így a leírtakat is figyelembe véve elhatároztam, hogy tanulni fogok. Szabásmintát készíteni, látni, varrni.
Szóval elindultam az úton, hogy meddig jutok el, még nem tudom, de most nagyon lelkes vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése